Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jogdíjak Magyarországon

2009.10.01

Azt mondják, Magyarországon nem lehet az írásból megélni. Ez majdnem így is van. Majdnem. Meg lehet élni az írásból, nem is rosszul, de ahhoz jól kell írni, és tudni kell ezt-azt a magyar könyvbizniszről.

 

1997-ben kaptam először ajánlatot egy kéziratomra, méghozzá az Alexandra Kiadótól. Aztán valahogy semmi sem lett belőle, de az eset jól példázza, hogy milyen pofára esések érhetik az egyszeri, tájékozatlan magyar írót.

 

Mindent egy lapra tettem fel, és 1997-re már ijesztő mértékben el voltam adósodva. Az Alexandra jelezte, hogy érdekelné az egyik írásom, én pedig elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyit is kérjek. Tudtam, hogy két variáció van: fizetés előre, egy összegben, vagy részesedés minden egyes eladott könyv után. Az elsőt választottam, mert bajban voltam, és arra jutottam magamban, hogy 3 millió forintért hajlandó vagyok eladni az írásomat.

 

Kissé fájt, hogy ilyen keveset kérek, de létfontosságú volt, hogy pénzt keressek végre, és biztosra akartam menni. Felhívtam az Alexandrát, és mondtam, hogy az első verziót választom, és nem kérek részesedést az eladott példányok után. Mondták, hogy rendben. Készültem, hogy kimondom: 3 millió forintot kérek, de megelőztek, és ők mondták ki az árat.

 

Száznegyvenezer forint…

 

Igen, pontosan: 140.000 forint. Ennyit kínáltak életem munkájáért. Eléggé megsemmisítő érzés volt ülni a fotelben, fogni a telefonkagylót, és szembesülni a ténnyel, hogy hiába adják ki, amit írok, attól még nem változik meg az életem. Nem járok majd Aston-Martinnal, nem költözöm Monaco-ba, nem lesz a fotóm az újságok címlapján, nem állítanak meg az utcán autogramért.

 

Végül, nagy nehezen, de elfogadtam a 140 ezres ajánlatot, mert tényleg bajban voltam. Aztán soha többé nem hívtak az Alexandrából, és én sem értem el többé azt az embert, akivel beszéltem, így végül nem adták ki a könyvemet.

 

Ma a helyzet pontosan ugyanolyan, mint akkoriban volt, ’97-ben, azzal a különbséggel, hogy ma a pénz kevesebbet ér, mint akkor. Ma is éhbérért dolgoznak az írók.

 

Az egyösszegű kifizetés tehát nem járható út, marad a részesedés az eladott példányok után. De számoljunk egy kicsit!

 

Ha egy könyv 2.500 Ft-ba kerül az üzletben, abból körülbelül 1.250 Ft-ot kap a kiadó, vagyis nagyjából a felét. A többit elviszi a kereskedő (terjesztő + bolt). Az 1.250 Ft-ból a kiadó fizeti a nyomdaköltséget, a borítót, a tördelőt, a korrektort, az írót, a TB-t, az adót, és ebből van a haszna.

 

Így, egy normál szerződés esetén, egy 2.500 Ft-os könyvből a szerző mintegy 40 Ft-ot kap. Bruttó 40 Ft-ot. Ebből kell majd adóznia.

 

Ahhoz, hogy meg tudjunk élni, évente legalább 3 millió Ft-ot kell keresnünk. Ez a minimum. Ebből fizetünk adót, és a maradékból élünk.

 

Ha 40 Ft-ot kapunk egy könyv után, akkor egész pontosan 75.000 db könyvünknek kell elfogynia ahhoz, hogy 3 millió forintot keressünk, és éppen hogy meg tudjunk élni.

 

Vagyis, az ország öt legolvasottabb írói között kell lennünk.

 

Persze, lehetünk öntelt amatőrök vagy szerény zsenik, és hihetjük, hogy akkora sztorit írtunk, ami el fog fogyni 75 ezer példányban. De lassan a testtel!

 

A zsenik nagyon, nagyon, nagyon kevesen vannak, és nemhogy a kiemelkedő sztorik ritkák, de még az olvashatók is. De tételezzük fel, hogy valóban megírtuk azt a regényt, aminek azután két vállra kellene fektetnie a világot. Mi történik ebben az esetben?

 

Hát semmi. Azért nem, mert Magyarországon a kiadók amatőrök. Mindegyik. Volt egy előző rendszer ebben az országban, aminek az volt a sajátossága, hogy nem volt piaci verseny, így pedig nem kellett érteni nagyon semmihez. Egy könyvkiadó esetében a siker a nagyobb állami támogatás volt. Emiatt a könyvkiadás nem vált szakmává, és még ma sem az.

 

A kiadók csak a legritkább esetben tesznek bármiféle marketinget egy-egy könyv mögé, és még a „megmarketingelt” könyvek se gyakran futnak be.

 

A kiadók Magyarországon évente mintegy 14 ezer könyvet adnak ki, abban bízva, hogy hátha egy-két könyvüket valahogyan felkapják majd és az sikeres lesz. Ez a stratégia. A kiadott könyvek többségével senki nem tesz semmit. Senki nem foglalkozik velük. Sem a kiadó, sem a terjesztő, sem a könyvesbolt. Senki nem próbálja meg azokat eladni.

 

Tehát, ahhoz, hogy minimális szinten megéljünk, mint írók, legalább 3 millió Ft-ot kell keresnünk egy év alatt. Ehhez 75 ezer darab könyvünknek kell elfogynia. Méghozzá úgy, hogy sem a kiadónk, sem a terjesztő, sem a bolt nem dolgozik majd azon, hogy a könyvünket széles körben megismerjék. Mindezt pedig még tetézi az a tény is, hogy Magyarországon minden hónapban hozzávetőlegesen 1.200 új könyv jelenik meg. Hogyan lehet akkor megélni az írásból?

 

Van rá mód. De csak akkor, ha tényleg jó a sztori, és mindent a kezünkben tartunk. A kulcs a magánkiadás.

 

A magánkiadásnak azonban vannak költségei. Ezek a következők:

 

                        - borító – 150.000 Ft (professzionális)

                        - korrektúra – 20-50.000 Ft (terjedelemtől függően)

                        - tördelés – 20-40.000 Ft (terjedelemtől függően)

 

És ott van még a nyomdaköltség is. Az sok mindentől függ. Oldalak száma, könyvméret, papírminőség, borítóminőség, példányszám. A keményfedél nagyon megdrágítja.

 

Az előkészületek (borító, korrektúra, tördelés) és a nyomdaköltség együttesen 500.000 Ft alatt tartható, és az eredmény 1.000-1.500-2.000 darab, jó minőségű könyv.

 

Ezeket pedig el lehet adni 2.500-3.000 Ft közötti áron.

 

Magánkiadásnál könnyen kereshetünk 1.000 Ft-ot minden egyes könyvön. Így elég, ha egy év alatt eladunk 3 ezer darab könyvet. Ez lehetséges, nem?

 

De még a befektetést is megspórolhatjuk, ha előrendelést adunk a könyvre, és nagyon sokat dolgozunk.

 

Tehát, fájdalom, de Magyarországon a magánkiadás és az internetes terjesztés az út. Ez a módja annak, hogy meg tudjunk élni az írásból.

 

 

Duncan Shelley