Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utolsó szabad művészet

2009.11.27

 

 

Az egyik íróműhely végén arról beszélgettünk, hogy mi lesz a regény jövője. Eléggé pesszimista volt a légkör.

 

 

Az emberek egyre kevésbé olvasnak, a regény elavult műfaj, mindent kitölt a tévé, a számítógép, az internet, a mozi és a videojáték. Ezeket az érveket szokták felemlegetni a médiában, és ezen a bizonyos műhelyen is előkerültek.

 

De ez csak látszat. A jelek egészen mást mutatnak. Egész pontosan azt, hogy a regény új reneszánsza közeleg.

 

Hogy mire is alapozom mindezt?

 

Nos, először is, minden technikai újítás és fejlesztés ellenére, ma több mega-bestseller van, mint bármikor ezelőtt. Tíz éven belül ennyi Da Vinci kódhoz és Harry Potterhez fogható könyvsiker korábban (tudtommal) soha nem fordult elő.

 

Másodszor: A film és a színház megfogható a pénz oldaláról, így olyan érdekek is érvényesülhetnek, amelyek a regénynél fel sem merülnek.

 

A színházi előadások egyre költségesebbek, Magyarországon ugyanúgy, mint külföldön. Egyetlen nagyobb előadás a Broadway-n egy film költségvetésével vetekszik!

 

A film pedig egy ipar. Minden egyes percnyi filmhez egy iparágnak kell megmozdulnia, szervezni kell, embereket kell összehozni, embereket kell megfizetni, technika- és nyersanyagigényes, így minden egyes perc, amit a tévében vagy a moziban látunk, komoly költségeket emészt fel.

 

Harmadszor: egyetlen szó – törvények! Bizony. A színház és a film törvények által van korlátok közé szorítva, szabályozva, ami a tartalmat illeti. Vannak szabályok a korosztályi besorolással kapcsolatban, a terjesztéssel kapcsolatban (mozi, videotékák, DVD-árusítás), és olyan tartalmi megkötések, amelyek bizonyos dolgok megmutatását, említését tabunak, sőt bűncselekménynek bélyegzi.

 

A színház és a film területe egyre inkább el van nyomva. Szerepet játszik a politika, a jog, a gazdaság, a technikai lehetőségek, a magas előállítási- és reklámköltségek, és így tovább. Mindezek miatt a színház és a film monopolizálható.

 

A videojáték a legújabb művészeti forma, amely még nem is érte el igazán a művészet rangját, de máris olyan szinten meg van nyomorítva önkényes szabályokkal és törvényekkel, hogy nem sok esélye van a felcseperedésre.

 

Mindezekkel szemben a regényt nem köti semmi. Azon túl, hogy kell egy jó sztori és azt jól kell megírni, semmilyen megkötés nincs. Nincs életkori besorolás, nincs tabu a tartalmat illetően, nem igényli egy ipar megmozdulását, és nincsenek jelentős költségek. A törvények pedig kizárólag a rágalmazást tiltják, de úriember és úrihölgy ilyesmire úgysem vetemedne.

 

Ténylegesen bárki ki tud adni egy regényt. Két-háromszáz oldalas terjedelemnél ezer példány megjelentetése félmillió forintba sem kerül. De ki lehet adni egyszerre akár csak száz példányt is, vagy még kevesebbet. És ha a terjesztők vagy a boltok nem veszik át, még mindig ott az internet, ahol rengeteg munkával ugyan, de sok ezer könyvet lehet eladni. Érteni kell hozzá, de nem olyan nehéz.

 

Egy regényben BÁRMIT le lehet írni. Tényleg bármit. És akármiről. Lehet benne akármilyen nyílt és naturális erőszak, szex, horror, vagy tetszőlegesen bármi.

 

Ha pedig minden kötél szakad, végső esetben azt lehet mondani: „Ez csak egy regény”.

 

Bizonyos költségvetés és technikai lehetőségek alatt egy színházi előadás, film, vagy videojáték, nevetségesen amatőr próbálkozásnak tűnik azokkal összevetve, amik az A-kategóriát képviselik.

 

Egy mostoha körülmények között, ócska kempingsátorban megírt regény azonban, kellő minőség esetén, könnyedén állhatja a versenyt a világ bármelyik regényével, mindegy, hogy azokat dollármilliomos szerzők alkották meg, luxusjachtjuk ébenfa íróasztalánál, a hawaii partok közelében ringatózva.

 

A regény az utolsó szabad történetmesélő művészet. Az utolsó szabad kommunikációs csatorna, az utolsó szabad médium.

 

Nekem úgy tűnik, a film, a színház és a videojáték egyre inkább a propagandagépezet kiszolgálójává válik, a rengeteg nem szakmai érveken alapuló korlátozás pedig lassan, de biztosan kiöli belőlük a művészet utolsó morzsáit is.

 

A színház, a film, és a videojáték a pénz oldaláról monopolizálható – míg a regény nem.

 

A színház, a film és a videojáték tartalmát törvények szabályozzák – ezzel szemben a regényt nem korlátozzák törvények.

 

A színház, a film és a videojáték világa tele van csillogással, amely rengeteg parazitát és prostituáltat vonz magához – a regény világa ennél sokkal szelídebb.

 

A színház, a film és a videojáték csapatmunka eredménye – a regény azonban magányos műfaj.

 

Mire egy színmű színpadra kerül, egy film moziba vagy a DVD-terjesztő hálózatba, egy videojáték a boltok polcaira, rengeteg kapun kell átjutnia. Minden egyes kapu csökkenti autentikus voltát, és így hitelességét is.

 

Ma, az egyetlen szabad történetmesélő művészet a regény. Nem nyomorítják meg és nem kötik gúzsba. Ez az utolsó szabad művészet.

 

Mindezek fényében tehát én azt mondom, hogy a regény új reneszánsza közeleg. A jelek, amiket látok, erre utalnak. 

 

 

 

 

Duncan Shelley