Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világ legnagyobb könyvkiadói

2009.11.27

 

Még 2000-ben, röviddel az első regényem megjelenése után, a kiadóm elindult, hogy feltérképezze az Egyesült Államok kiadói rendszerét. A munka 2001-ig eltartott, de végre betekintést nyerhettünk a világ legnagyobb és legsikeresebb könyvkiadóinak működésébe. A kutatás a következő adatokat hozta felszínre:

Az Egyesült Államokban mintegy 10,6 millióan próbálkoznak regényírással.

 

A próbálkozók 1 százaléka sem jut el odáig életében, hogy kiadják egyetlen regényét.

 

Ennek az alig 1 százaléknak körülbelül az 1 százaléka lesz sikeres író.

 

A legnagyobb könyvkiadókhoz évente több ezer kéziratot küldenek be.

 

A legnagyobb kiadók saját osztályt tartanak fenn a beérkező kéziratok kezelésére.

 

A beérkező kéziratoknak 5 szűrőn kell átjutniuk. Ebből négy szakmai, az utolsó marketing.

 

Az első szűrőn csak a kézirat első oldalát olvassák el. Ha nem megfelelő nyelvtanilag, ha zavaros a szöveg, akkor félredobják.

 

A második szűrőn az első tíz oldalt olvassák el. Ha nem találják meg benne az elvárt szerkezeti elemeket (a hangulat megalapozását és a drámai alaphelyzet felállítását), félredobják.

 

A harmadik szűrőn elolvassák a kézirat mintegy 50 százalékát. Ha nem találják meg benne a sodró lendületű dramaturgiai szerkezetet, ha nem egyértelmű, hogy ki a főhős, ha nem élők a szereplők, és ha nem egységes a stílus, félredobják.

 

A negyedik szűrőn elolvassák az egész kéziratot. Ha jó a sztori és jól van megírva, javasolják kiadásra.

 

Az ötödik szűrő a marketing. Itt azt vizsgálják meg, hogy miképpen lehetne sikeressé tenni a könyvet, hozzá lehet-e „igazítani” valamilyen aktuális eseményhez vagy közhangulathoz.

 

Magyarországon egy átlag könyvkiadói szerződés 1-2 oldalt tesz ki. Egy nagy könyvkiadó szerződése sok esetben 60 oldalas, vagy még terjedelmesebb. Minél nagyobb a remélt siker, annál nagyobb a marketing-befektetés, és így az író felé támasztott elvárások is egyre komolyabbak. Ha egy könyvből százezres vagy milliós példányszámot néznek ki, még azt is megszabhatják, hogy például az író lerészegedhet-e vagy sem. A szerződés pontjainak megszegése súlyos pénzbírsággal járhat.


Egy könyvet nem lehet felépíteni az író felépítése nélkül. Kidolgozzák az író image-ét, arculatát, ami passzol a regényhez, és ami elfogadható lesz a kiválasztott célközönség számára. Ha az író image-ének része, hogy antialkoholista, és mégis lerészegedik, akkor ez anyagi veszteséget okozhat a kiadónak, amit igyekszik áthárítani az íróra, hiszen ő okozta.

 

Az írók többsége nem jut túl az első és a második szakmai szűrőn, ami azt mutatja, hogy a legtöbb író fájdalmasan amatőr.

 

A regény világában tényleg megtörténhet, hogy valaki egyszer csak az egekbe ugrik, hirtelen sikeres és gazdag lesz. Éppen ezért a verseny gyilkos. De csak a középszerűség szintjén az.

 

A legtöbb regényért a nagy kiadók (és a filmstúdiók) 1.000, azaz egyezer amerikai dollárt fizetnek. Ennek az összegnek a fejében a kézirat örökre a kiadó (vagy stúdió) tulajdonába kerül. Ezeket a könyveket nem szokták kiadni vagy megfilmesíteni. Ötletbörzékhez használják őket.

 

A legnagyobb összeg, amit ismeretlen író első regényéért kifizettek, 5.000.000, azaz ötmillió dollár volt. Ez 1995-ben történt. Az író David Baldacci, a regény pedig az Absolute Power. A regényből film is készült, Clint Eastwood főszereplésével. Magyarországon Államérdek címen mutatták be a mozik.

 


 

 

 

 

 

 

Duncan Shelley